Erdődy János: A P. OXY. X, 1274 ÉS A LEX LAETORIA. Nr. 2020/13.

A lex Laetoria primér forrásai között Tabula Heracleensis, másként lex Iulia municipalis (vö. FIRA I, 112), a Codex Theodosianus egy textusa (C. Th. 8, 12, 2), tovább a BGU II 378 és a BGU II 611, valamint a P. Oxy. X, 1274 és XVII, 2111 papiruszok szövegei bírnak különös jelentőséggel. Az utóbbi két papirusz vizsgálata a romanista szakirodalomra nem jellemző, egyedül Yan Thomas foglalkozott velük, ő is kizárólag a törvény elnevezésének kérdésével összefüggésben.

A jelen tanulmányban vizsgált P. Oxy. X, 1274 szövege kapcsán érdekes kérdés, hogy a BGU II 378 szövegéhez hasonlóan rekonstruálható-e egy olyan konkrét, egyedi eset, amelynek keretében a lex Laetoriára hivatkozás döntő fontosságú. A papirusz szövege egy özvegyasszony beleegyező nyilatkozatát tartalmazza, amely alapján a dokumentumban megjelölt képviselő az illetékes alexandriai hatóság előtt eljárhat az özvegy, valamint neki az örökhagyóval közös fia mint az örökhagyó örököse nevében. A lex Laetoria említése az örökös kapcsán jelenik meg a szövegben: a törvény hatálya kiterjed az örökösre. A tanulmányban vizsgált kérdés az, hogy ennek a hagyatéki leltár összeállítása, illetve a hagyatéki vagyon értékének megállapítása szempontjából volt-e jelentősége.

A műhelytanulmány letölthető innen.