Az 1987-es jogalkotási törvény hatályvesztése és az új jogalkotási törvény megszületése fontos állomás a hazai jogalkotástan történetében. A 2011. január 1-jén hatályba lépő törvény paradigmaváltást nem eredményezett a jogalkotás anyagi jogi és eljárási szabályai tekintetében, azonban több olyan újítást is bevezetett, amely a tudományos értékelés tárgya kell legyen. Mind a jogforrástan tudománya, mind annak tételes jogi szabályozása organikus fejlődésen megy keresztül. Épp ezért az új jogalkotási törvény sem értelmezhető önmagában, csak az elmúlt húsz év fejlődésének egyik epizódjaként. Erre tekintettel a cikk fel kívánja villantani azokat az elemeket, amelyek az elmúlt húsz évben a jogalkotás fejlődését meghatározták; a 87-es jogalkotási törvény elfogadását, a 89-es alkotmányozást, illetve az Alkotmánybíróság jogfejlesztő gyakorlatát. A kérdések vizsgálatával kapcsolatban nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy az új jogalkotási törvény a fejlődés egy következő mérföldköve, de még nem a „végállomás”. Nem zárható ki, hogy a készülő alkotmány megint új pályára állítja a jogalkotástant, ezért vizsgálandó, hogy melyek azok a tendenciák, amelyek a fejlődés további irányát meghatározhatják.

A műhelytanulmány letölthető innen.