A jobbára a köztársaság korának derekára tehető fényűzést korlátozó törvények elsődleges forrásbázisa nem számottevő; a téma másodlagos irodalmában pedig többféle megközelítés honosodott meg. A történeti tárgyú munkák az egyes törvények tartalmának kronologikus sorrendben való ismertetésével tárgyalják a témát. A jogi feldolgozások hagyományosan vagy tulajdon korlátozásaként tekintetnek ezekre a szabályokra, vagy erkölcsi szabályozót látnak eme törvényekben. Az ókori szerzők megközelítésének áttekintése nyomán megállapítható, hogy a leges sumptuariae szabályozási célja a parsimonia és a tenuitas mint a korai római állam erényeinek folyamatos fenntartása volt. A törvényi szabályok tartalmi áttekintése, valamint a római praxis normarendszereinek elemzése oda vezet, hogy kimutatható: a fényűzést korlátozó törvények akár tulajdoni korlátként, akár erkölcsi szabályozókként való kezelése nem helytelen megközelítés ugyan, azonban nem elegendő a leges sumptuariae maradéktalan értelmezéséhez. A tulajdoni korlátként való felfogás mindezek mellett az anakronizmus problémájához vezet, mivel egyfelől a rómaiak nem így tekintettek ezekre a törvényekre, másfelől a közjog – magánjog elhatárolásának szempontjai is eltérőek voltak.

A műhelytanulmány letölthető innen.