Balogh Judit: A történeti narratíva helye, szerepe a mai magyar alkotmányozásban. Nr. 2011/23.

A tanulmány a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem közös szervezésében, a jelenleg folyó alkotmányozásról 2011. február 4-én rendezett konferencián elhangzott előadás írásos változata. Ha történeti narratíváról beszélünk, kiindulópontunk, hogy kartális alkotmányról van szó. A történeti alkotmánnyal rendelkező országokban a történeti narratíva kérdése fel sem merül, hiszen egész alkotmányosságukat számtalan korú és formájú jogi norma összessége adja. A kartális alkotmányozások során azonban sokszor kerül a figyelem középpontjába a történelmi múlt, és az az igény, hogy azt valamilyen módon meg kell jeleníteni az állam alapdokumentumában. Az Európai Unió tagállamai kartális alkotmányainak jelenleg több mint a felében (14 ország alkotmányában) van preambulum, azaz van az alkotmánynak hosszabb-rövidebb terjedelmű ünnepélyes bevezetője. A készülő magyar alkotmány szabályozási elveiben is azt olvashatjuk, hogy szükség van egy ünnepélyes bevezetésre (latinosan, de helytelenül írva „praeambulumra”), hogy utaljon „mindazokra az értékekre, amelyeket a nemzet magáénak ismer el”, továbbá hogy „méltassa ezeréves történelmi múltunkat, a kereszténység szerepét történelmünkben, történeti alkotmányunk értékeit és szerepét,” „utaljon a Szent Koronára, mint a magyar államiság kifejezőjére” és „említse kiemelkedő szabadságmozgalmainkat is.” Az előadó a rendelkezésére álló időkeretben röviden annak vázolására vállalkozik, hogy milyen típusai vannak a történeti narratíva megjelenítésének az európai alkotmányokban (rövid – hosszú, utaló – kifejtő, elhatárolódást – kontinuitást jelző, stb.), valamint elemről-elemre vizsgálat alá veszi a szabályozási elvekben megfogalmazott fenti tartalmi elemeket, és megkísérli értelmezni azokat a jogtörténet és az alkotmányjog fogalmi kereteiben.

pdfA műhelytanulmány letölthető innen.

  • Hits: 2328