Szomora Zsolt: Büntetőjogi garanciák az Alkotmányban. Nr. 2011/29.

A tanulmány a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem közös szervezésében, a jelenleg folyó alkotmányozásról 2011. február 4-én rendezett konferencián elhangzott előadás írásos változata. A büntetőjogra vonatkozó alkotmányba foglalt garanciák biztosítják, hogy a büntetőjog a jogállami eszmének megfelelően működhessen, és ezáltal kifejezik a (büntető)hatalom jog általi önkorlátozását. Mivel a büntetőjogi eszköztár a legsúlyosabb szankciórendszert adja az állam kezébe, ezért a hatalom büntetőjogi önkorlátozásának alkotmányi kifejeződése döntő hangsúllyal járul hozzá az alkotmány legitimitásának biztosításához. Nem meglepő tehát, hogy a magyar alkotmányosság történetében a büntetőjogi garanciák megjelenése elválaszthatatlan az 1989-es jogállami fordulattól; elég csak pl. a védelem jogára, az ártatlanság vélelmére vagy az anyagi jogi legalitás elvére gondolni, valamennyi az 1989. évi XXXI. törvénnyel emeltetett alkotmányi rangra. A hatályos Alkotmányunkban az anyagi büntetőjogra és a büntető eljárásra vonatkozó garanciák egy része explicit módon jelenik meg (így az 57. §-ban a már említett védelemhez való jog; az ártatlanság vélelme; a tisztességes eljáráshoz való jog; a nullum crimen, nulla poena sine lege elve; vagy az 55. §-ban a személyi szabadsághoz való jog garantálása), míg más részük a jogállamiság klauzulájából és az emberi méltósághoz való jogból vezethető le (pl. a bűnösségi elv). Az írás célja – a vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat és a nemzetközi jogi követelmények figyelembe vétele mellett – a hatályos alkotmány ezen garanciáinak de lege ferenda szempontú vizsgálata.

A műhelytanulmány letölthető innen.