Varga Csaba: A JOGURALOM ÉS SZÍNEVÁLTOZÁSAI idealizáció és ideokratikus nyomásgyakorlás között VARGA CSABA * „S a jog virtuális valósága nem a jogszabályok, meg általában a tényleges jog, hanem ez az el nem múló s meg nem szüntethető jogigény a jogtalansá

A rendszerváltoztatástól az Alaptörvényig vezető alkotmányos viták középpontjában Magyarországon is a joguralom felfogása áll. Ironikus, hogy ezt manapság egyetlen jogi kultúra uralja, az, amelyben a hatósági jogmegállapítás elvben is ex post facto történik (angol common law) s a politikai pragmatizmus a választott képviseleti szervektől egyre inkább a merőben jogalkalmazóra tolja át a jogújítás feladatát (USA). Politikai hívószóvá válása ugyanakkor ideokratikus idealizációval jár. Merthogy a joguralom instrumentális érték, noha a nemzetközi nyomásgyakorlás erői fundamentalizálják; a kihívás és válasz hic et nunc közegében eleve partikuláris, noha a globalizmus univerzalizálja; amennyiben a jogbiztonság igézetében feláldozza az igazságosságot, nemcsak populáris támaszát, de értelmét is elveszíti; ha egyoldalúan tolja előtérbe saját homogenitását, úgy eltorzítja az általa védett ügy érdemét; ha elsődleges államcélként kultuszt épít maga köré, úgy az államszervezeti együttműködés térvesztésével könnyen államanarchiát támogathat, a közügy elsikkadását. Holott ugyanúgy, ahogyan a joguralom is legfeljebb törekvés, de sohasem perfektuált állapot, a jog maga sem más, mint egyként védendő értékek halmaza, amelyek különféle döntési helyzetekben csupán kompromisszummal feloldható konfliktusba kerülhetnek egymással. Ezért sem problémátlan a globalizálódó bíróuralom, mert kisajátíthatja magának s táptalajától leválaszthatja a kölcsönös learning process folyamatosságát, s akár soft law gyanánt megfogalmazott kívánalmakat kényszeríthet ki jogként.

pdfA műhelytanulmány letölthető innen.

  • Találatok: 3064