Tóth Tihamér: Gazdasági alkotmány – a piac és a verseny védendő értékei. Nr. 2011/32.

A tanulmány a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem közös szervezésében, a jelenleg folyó alkotmányozásról 2011. február 4-én rendezett konferencián elhangzott előadás írásos változata. A gazdaság, a piacok működése mindannyiunk életének szerves része. Akár vállalkozóként, vagy éppen munkavállalóként gyarapítjuk a kínálati oldalt, akár annak produktumait fogyasztjuk a keresleti görbe részeként, nem múlik el úgy nap az életünkben, hogy a gazdaság jó, vagy rossz szervezettségét ne éreznénk a bőrünkön. Azt is mondhatjuk, hogy közvetlenebb napi kapcsolatban állunk a gazdasággal, mint mondjuk az államhatalmat megtestesítő szervekkel. Joggal merül fel a kérdés: nem lenne szükség a mindennapjainkat átszövő gazdasági élet főbb szabályait, elveit, államcéljait is alkotmányos szinten rögzíteni? A gazdasági alkotmány szélesebb értelemben vett szabályaihoz szokás sorolni a pénzügyi-költségvetési, munkaügyi, szociális alkotmányt is. Mondanivalómat ennél szűkebben, a piaci alkotmány témakörére korlátozom. A gazdasági szabadság kulcsszavai a tulajdon, a szerződéskötési szabadság és a tisztességes verseny, az állam gazdasági szerepvállalásának egészséges (alkotmányos) határai, a szociális piacgazdaság intézménye. A tanulmányban röviden bemutatom a jelenlegi, AB által értelmezett piaci részeit az Alkotmánynak, kitérek az Országgyűlés eseti bizottsága által jóváhagyott koncepcióra és a főbb uniós jogi elvekre, s nem utolsó sorban a releváns pápai enciklikák ma is megfontolandó megállapításaira. Konklúziómban a koncepcióhoz képest szeretnék – annak irányultsági körében mozogva - néhány javító szándékú javaslatot tenni. Az Alkotmány részletes gazdasági fejezete ellen szólhat az a gyakorlati érv, hogy az állami/kormányzati gazdaságpolitika alakításánál nem biztos, hogy vannak örök érvényű, minden körülmények között igaz szabályok. A piacgazdaságnak is sokféle árnyalata létezik, alapvetően attól függően, hogy az állam milyen szerepet képzel el magának abban. Az emberi személyiség részét képező szabadság, bizonyos határok között történő önmegvalósítás gazdasági-piaci vetülete azonban mindig tiszteletben tartandó alkotmányos érték. Ehhez kötődően a tisztességes, szabad versenyre épülő, az állami szerepvállalást csak a piaci hibákra korlátozódó szociális piacgazdaság az Alkotmányban is rögzíthető államcél. A részletes szabályozás ellen további érvként felhozható, hogy az uniós jog, különösen a lisszaboni szerződés után gazdagon szabályozza a piaci alkotmány témakörét. Olyan alapelveket rögzít, amelyek a magyar államot is kötik. Az uniós jog - nem túl széles – medrén belül van csak lehetőség áradás veszélye nélkül alakítani a nemzeti gazdaság- és versenypolitika folyamát. Fel kell hívni a figyelmet az uniós és magyar „alkotmányos” piaci szabályok eltérő érvényesítési módjára: előbbinél erősebb jogkörökkel rendelkeznek a magyar bírók, hiszen az uniós jog elsőbbségéből fakadóan uniós gazdasági alapjogokba ütköző magyar jogszabály esetén félretételi, mellőzési kötelezettségük van, alkotmányellenesség észlelése esetén azonban gyengébb az eszköztáruk. rdemes röviden kitérni az Alkotmány szintjén megnevezett állami szervekre is. A jelenlegi, nemrég módosított Alkotmány két, ágazati piacfelügyelő szervet is alkotmányos rangra emel, miközben az általános piacfelügyeleti szervről, a Gazdasági Versenyhivatalról nem tesz említést. Amennyiben valóban alkotmányos értéknek tartjuk a szabad, tisztességes versenyt, ennek legfőbb őrét indokolt lehet alkotmányos rangra emelni, ezáltal is kiemelve a napi politikai, kormányzati csatározásokból.

pdfA műhelytanulmány letölthető innen.

  • Találatok: 2269