Skip to main content

Liktor Attila: A Magyar Királyságért az oszmán hódítás árnyékában folytatott Habsburg-Jagelló párharc margójára. Nr. 2021/15

Miközben a 15–16. század fordulóján a Jagellók uralta Közép-Európa (Magyar Királyság, Cseh Királyság, Lengyel Királyság és a Litván Nagyfejedelemség) vállvetve azért küzd, hogy megállítsák a (nyugati) kereszténységet létében fenyegető oszmán hódítást, addig Habsburg I. Miksa uralkodása alatt a német birodalmi (császári) politika mindent megtesz, hogy egyenetlenséget szítson közöttük, megbontsa a Jagellók szoros kapcsolatát, leválassza egymásról azokat, felhasználva hozzá hol a moszkvai fejedelmeket, hol a Német Lovagrendet, hol pedig az oszmán fenyegetést. Miközben a magyarság – akkor már vagy másfélszáz esztendeje – arra áldozza vérét és minden erőforrását, hogy megvédje önmagát és az európai kereszténységet az oszmán hódítástól, addig a felemelkedő (nyugat-)európai (nemzetközi) finánctőke Mohács előtt kifosztja az országot. Európa erkölcsi válságba süllyedt a 16. század elején, Szent Péter trónján a nemzetközi bankárvilág egyik emblematikus alakja, Giovanni de’Medici herceg ült, a fiatal Habsburg V. Károly császár pedig képtelen úrrá lenni a németországi eseményeken, és nem tudja megfékezni Luther Márton fellépésének következményét, a nyugati kereszténység szétszakadását. A Jagellók a keleti (déli) és nyugati irányból érkező nyomás csökkentése érdekében azt a kiútkeresét választják, hogy egyezkedni kezdenek a Habsburgokkal. A bécsi kongresszus (1515) és a worms-i birodalmi gyűlés (1521) olyan geopolitikai és geostratégiai megállapodások, amelyek az egész közép-európai térség sorsát évszázadokra meghatározó „deal”-nek bizonyultak, és óriási szerepük volt a Mohácshoz vezető folyamatban, hiszen a Habsburgok az oszmánokkal szemben megígért segítséget nem adták meg a szükség óráján. Jelen tanulmány e két kiemelkedő állomásnak a jelentőségét kívánja elemzés tárgyává tenni.

A műhelytanulmány letölthető innen.

  • Hits: 2200