Taxation is a key state-economy area for jurisdictions, the lack of material international harmonization present for a long time can be traced back to the fact that tax issues are closely connected to the issue of state sovereignty. At the legislative level, the international aspect of tax payment is governed by bilateral and multilateral treaties, domestic legislation and international soft law. In the last decades, especially from 2013 onwards, we have seen various harmonization initiatives employing various legal instruments. To define and inspect these instruments, there are characteristics to consider for each one of them. One of these characteristics is classifying as hard law or soft law. In between are the quasi-binding soft law instruments, that gained enforceability through transposition into domestic legislation or implementation pressure either political or economic.

If we look at bilateral treaties, decades of practice and multiple model conventions established the common language of negotiations where misunderstanding on meaning is marginal. A special multilateral treaty (the Multilateral Instrument) is unique in its nature because it integrates modifications stemming from the soft law minimum standards established by the OECD into the hard law bilateral tax treaties. In the standard setting at international level, normative and / or political pressure result in practical effectiveness even without legal enforceability. During domestic implementation, parties are faced by the dilemma of breaching either international soft law or even hard law. While hard law harmonization works from the top to the bottom, employing soft law instruments by the international tax practice supports bottom-up harmonization.

Keywords: taxation, soft law, international taxation, tax harmonization, direct taxation.

The working paper can be downloaded here.

A tanulmány az illegális hulladéklerakás településbiztonsági kockázatként való értelmezését és kezelésének lehetőségeit vizsgálja egy szakértői fókuszcsoportos kutatás eredményei alapján. A kutatás célja annak feltárása, hogy az önkormányzati rendészeti szervezetek milyen szerepet tölthetnek be a jogellenes hulladékelhelyezés megelőzésében, felderítésében és visszaszorításában, továbbá mely szervezeti, szabályozási és technológiai tényezők járulhatnak hozzá a beavatkozások eredményességéhez. A vizsgálat a Magyar Rendészettudományi Társaság Településbiztonsági Tagozata által szervezett önkormányzati rendészetszakmai workshop roadshow keretében, 2026. szeptember 16-án, Diósdon megtartott szakmai kerekasztal-beszélgetésen elhangzottak elemzésére épül. A fókuszcsoportban az önkormányzati rendészet, a településvezetés, a rendőrség és a rendészeti felsőoktatás képviselői osztották meg tapasztalataikat.

A kutatás három hipotézis köré szerveződött: az önkormányzati rendészeti jelenlét visszatartó hatásának vizsgálata; az önkormányzatok számára alkalmazható egységes szakmai módszertan hiányának feltárása; valamint a komplementer rendészeti jelenlét, a modern biztonságtechnikai eszközök és a horizontális együttműködés együttes hatékonyságának értékelése. Az eredmények az illegális hulladéklerakás országos, sőt nemzetközi szinten is jelentkező, ugyanakkor területenként eltérő intenzitású problémaként azonosítják. A résztvevők hangsúlyozták a szabályozási és hatásköri nehézségeket, a szankciórendszer korlátait, valamint a felderítés és a felelősségre vonás gyakorlati akadályait. A tapasztalatok szerint a folyamatos rendészeti jelenlét, a kamerarendszerek, a dróntechnológia, a lakossági jelzések és az intézményközi együttműködés együttes alkalmazása igéretes megoldást jelenthet.

A tanulmány következtetése szerint a hatékony fellépéshez az önkormányzati kompetenciákhoz igazodó módszertani útmutatókra, célzott szakemberképzésre, a jó gyakorlatok megosztására és összehangolt helyi intézkedésekre van szükség.

Kulcsszavak: illegális hulladéklerakás, településbiztonság, önkormányzati rendészet, fókuszcsoportos kutatás, komplementer rendészet.

A műhelytanulmány letölthető innen.

A távmunkavégzés korai formái már az 1970-es években megjelentek és rövid időn belül olyan elméletek láttak napvilágot, amelyek szerint a távmunkavégzés képes lehet jelentős részben kiváltani az irodai, sőt esetenként a gyári munkát is, azonban ezeket az elméleteket az elmúlt ötven esztendőben sem sikerült minden kétséget kizáróan alátámasztani. A munkaerőpiac globalizációjával, az internet- és az infokommunikációs technológiák (a továbbiakban: IKT) robbanásszerű térnyerésével a kétezres évek elejétől egyre markánsabban jelent meg a munkavállalók részéről az igény, hogy munkájukat az iroda falain kívül, távolról, otthonról, vagy más választott helyről végezhessék, azonban a munkaadók többsége csupán lassú, óvatos lépésekkel nyitott e munkavégzési formák irányába. 2020-ban azonban váratlanul kitört a COVID-19 világjárvány, amely egyik napról a másikra világszerte határok lezárását, kijárási korlátozások-, és szociális távolságtartási előírások bevezetését jelentette, és ezáltal szükségképpen azonnali intézkedéseket várt a munkáltatóktól is. Korábban az otthoni munkavégzés csupán lehetőség volt néhány munkakörben és munkahelyen, esetleg a „juttatási csomag” részeként volt elérhető, de a legtöbb munkáltató nem rendelkezett a távmunkavégzésre vonatkozó kidolgozott szabályzattal.  Az egyes nemzetek jogi szabályozása is hézagos volt e tekintetben, sőt az uniós jog sem tartalmazott -és máig sem tartalmaz -kötelező előírásokat a távmunkára vonatkozóan.  Míg az Eurostat adatai szerint 2019-ben még csak a munkavállalók 5,4 %-a dolgozott rendszeresen otthonról, és 9% alkalmanként, addig 2021-ben, a korlátozások csúcs időszakában már a munkavállalók 13,3%-a végezte a munkáját rendszeresen otthonról, és 10,7% alkalmanként. A pandémia lecsengését követően a munkáltatók az otthoni munkavégzés számos negatív aspektusát ismerték fel, többek között a munkavállalók elszigetelődését, a csapatmunka és együttműködés hanyatlását, így egyre több munkáltató tér vissza a hagyományos irodai munkavégzésre, azonban a távmunkavégzés egyes formái a mindennapok részévé váltak, és láthatóan helyet követelnek maguknak a munkavállalók munkával kapcsolatos elvárásai között. Eurostat adatok szerint, 2024-ben már csak a munkavállalók 8,9 %-a végzett rendszeresen munkát otthonról, azonban az alkalmanként otthoni munkát végzők aránya 13,7 %-ra nőtt.

A határon átnyúló távmunka még összetettebb kihívások elé állítja a munkáltatókat és a munkavállalókat egyaránt. A jogi keretek hiánya, a széttagolt szabályozási környezet és az IKT fejlődése meghatározza a távmunkavégzés lehetőségeit ugyanakkor korlátokat is emel. Az alábbiakban röviden bemutatom a határon átnyúló távmunkavégzés lehetséges formáit, a távmunka egységes definíciójának hiányából fakadó nehézségeket, valamint kitérek arra, hogy az egyes esetekben a nemzetközi magánjog milyen eszközökkel védi e jogviszonyokban a gyengébb felet, vagyis a munkavállalót.

A műhelytanulmány letölthető innen.

The recognition of femicide as a criminal offense is a recent development in the European Union. According to a study published by Global Human Rights Defense in March 2022, none of the European Union member states’ criminal codes contained provisions specifically addressing femicide. Nowadays, numerous EU member states’ legal system include the legal concept of femicide, and we can even observe the criminalisation of femicide in our close vicinity (e.g., Romania, Croatia). As a result of the harmonization of EU legislation and the new amendments to the criminal codes of several Member States, there is a possibility for femicide to be incorporated into Hungarian criminal legislation, hence it is particularly important to monitor such legislative trends in neighboring countries.

The study aims to present possible directions for EU-level legislation, as well as the latest developments in national criminal law regarding femicide, specifically the new Romanian and Italian ‘femicide laws’. To illustrate the expected legislative trends at an EU-level, I present the key provisions of the VAW Directive and the Gender Equality Strategy for 2026 – 2030. Additionally, I review the Italian and Romanian ‘femicide laws’ which have recently entered into force. Both laws aim to prevent lethal violence against women through comprehensive, multidisciplinary measures.  The amendments of the Romanian Criminal Code are reminiscent of Hungarian legal thinking; thus, a more in-depth examination of the new aggravated cases in Romania could provide valuable insights for Hungarian lawmakers. Furthermore, the legislative packages presented contain useful provisions regarding data collection, prevention, and victim protection, making it worthwhile to incorporate them into Hungarian legislation.

Link words: femicide, homicide, domestic violence, intimate partner violence, gender-based violence, criminal law

The working paper is available for download here.