Schanda Balázs: A "Vatikáni Megállapodás". Stabilizáló kompromisszumok és vallásszabadság. Nr. 2014/09.

1997. június 20-án a Vatikánvárosban írta alá Angelo Sodano bíboros államtitkár és Horn Gyula miniszterelnök a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről szóló megállapodást (a továbbiakban: Megállapodás). A tanulmány célja, hogy az eltelt másfél évtized tükrében adjon áttekintést a Megállapodásról, tartalmáról és hatásairól. Összevetve más konkordatárius szerződésekkel, feltűnő a Megállapodás technikai jellege: míg a konkordátumok általában inkább elvi tételeket rögzítenek, a Megállapodás nem tartózkodik attól, hogy részletekbe menően olykor akár technikainak tűnő kérdéseket szabályozzon. 2010-től több szempontból felmerült a Megállapodás újratárgyalása, sőt akár az is, hogy egy új, átfogó konkordátum megállapodás lépjen részleges Megállapodás helyébe. Végül a Szentszék és a Kormány közötti vegyesbizottság keretében folytatott tárgyalások eredményeként átfogó új egyezmény a Megállapodás megújítására, új feltétekhez igazítására, illetve néhány új elemmel történő kiegészítésére került sor. Hosszú tárgyalások után, 2013. október 21-én a Szentszék részéről az apostoli nuncius, Magyarország részéről Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes írta alá a Megállapodás átfogó módosítását. A Megállapodás módosítását magyar részről a 2013. évi CCIX. törvény 2013. december 12-én kihirdette. Tartalmilag a Megállapodás a járadékkonstrukción és az egyházi 1%-on túl nem sok új elemet vitt az akkor hatályos jogba, azonban léte önmagában stabilizáló tényezőnek bizonyult. Az elmúlt másfél évtized is mutatja, hogy a jogállamiság kultúrája, mely még ma sem magától értetődő, rászorul arra, hogy a jogokat garanciák vegyék körül. A Megállapodás nem csak egy egyház, hanem a vallásszabadság lényeges garanciájává vált.

pdfA műhelytanulmány letölthető innen.

  • Hits: 2436