A római jog kutatásában és oktatásában gyakran találkozunk azzal a kérdéssel, hogy mit jelentett pontosan a klasszikus jogászok számára a ius naturale mint normarendszer; milyen jelentőséggel bírt a mindennapi döntéshozatalban, továbbá mi volt a pontos tartalma, illetve miként is hivatkoztak rá a klasszikusok. A cél tehát a ius naturale helyének feltárása a klasszikus jogászok gondolkodásában. Ennek során az első lépés az ulpianusi summa diviso körében való elhelyezés, majd ezt követheti a meghatározást adó forrásszöveg elemzése, az egyes, kardinális jelentőségű szövegelemek etimológiájának vázlatos feltárása. Gyakran felmerülő hivatkozás a ius naturalénak a ius gentiummal való azonosság – az ezzel kapcsolatos megállapítások azonban óvatosságra intenek eme ekvivalencia általános érvényű kinyilvánítása kapcsán.

A műhelytanulmány letölthető innen.

Az írás a csődjog kapcsán három kérdésre keres választ. Egyrészt, a csődjog olyan definícióját próbálja adni, amely annak nagyon eltérő megoldásait képes lehet átfogni.  A csődjogot egy a feleket újratárgyalásra ösztönző rendszerként írja le. Ezt az ösztönzőt a csődjog azzal teremti meg, hogy (i) a hitelezőket rosszabb helyzetbe hozza (mint amiben csődeljárás nélkül lennének), és (ii) az egyezkedési folyamat fontos pontjait szabályozza. Másrészt, áttekinti az írás, hogy milyen elvárasokat fogalmaz meg a túladósodott személyek helyzetének rendezése kapcsán a joggazdaságtan. Áttekinti, hogy mely célok állnak ezek közül valóban ellentétben egymással. Harmadrészt, felhívja a figyelmet arra, hogy a kérdés nem az, hogy be kell-e avatkozni az ilyen adósok és hitelezőik viszonyába – a helyes kérdés az, hogy milyen eszközzel tegye ezt a jogrendszer. Röviden számba veszi ezért az, hogy a csődjogi intézményeken kívül milyen jogi alternatívák révén érhetőek el a célok – és ezekhez az alternatívákhoz képest mi a csődjogi megoldás előnye és hátránya.

A műhelytanulmány letölthető innen.

A jobbára a köztársaság korának derekára tehető fényűzést korlátozó törvények elsődleges forrásbázisa nem számottevő; a téma másodlagos irodalmában pedig többféle megközelítés honosodott meg. A történeti tárgyú munkák az egyes törvények tartalmának kronologikus sorrendben való ismertetésével tárgyalják a témát. A jogi feldolgozások hagyományosan vagy tulajdon korlátozásaként tekintetnek ezekre a szabályokra, vagy erkölcsi szabályozót látnak eme törvényekben. Az ókori szerzők megközelítésének áttekintése nyomán megállapítható, hogy a leges sumptuariae szabályozási célja a parsimonia és a tenuitas mint a korai római állam erényeinek folyamatos fenntartása volt. A törvényi szabályok tartalmi áttekintése, valamint a római praxis normarendszereinek elemzése oda vezet, hogy kimutatható: a fényűzést korlátozó törvények akár tulajdoni korlátként, akár erkölcsi szabályozókként való kezelése nem helytelen megközelítés ugyan, azonban nem elegendő a leges sumptuariae maradéktalan értelmezéséhez. A tulajdoni korlátként való felfogás mindezek mellett az anakronizmus problémájához vezet, mivel egyfelől a rómaiak nem így tekintettek ezekre a törvényekre, másfelől a közjog – magánjog elhatárolásának szempontjai is eltérőek voltak.

A műhelytanulmány letölthető innen.

A Nyelvi Charta az európai kisebbség- és nyelvvédelem alapdokumentuma. Talán több is annál: globálisan is példamutató, amely a napjainkban is aktuális nyelvi feszültségek helyes kezlésében utat mutat. A szövegében található tagállami kötelezettségek végrehajtása az elmúlt közel húsz évben sokat alakított az egyes államok jogi és jogon túli nyelvvédelmi környezetén. Mégis, mára a végrehajtás gépezetébe mintha proszem került volna: szinte nincs tagállam, amely ne késne (vagy csúsztatna?) a jelentéssel, illetve az egyéni jogvédelem híján nincs lehetősége a Szakértői Bizottságnak önálló lépéseket tenni. Vagy mégis? Hiszen volt már példa Ukrajana esetében, hogy 2014-ben országjelentés nélkül is kiadott véleményt a Szakértői Bizottság, bár éppen ennek az államnak a legaktuláisabb, 2017-es nemzetközi jogi jogsértésére, amely a kisebbségi oktatási jogokat érintette, egy szót sem szólt. A tanulmány ilyen anomáliák mentén próbálja kideríteni, hogy vajon tényleg változás előtt állna a Nyelvi Charta monitoring mechanizmusa? 

A műhelytanulmány letölthető innen.