Az általános forgalmi adózás területén az építési telek értékesítésére az egyéb ingatlan értékesítésektől számottevően eltérő szabályozási rezsim vonatkozik, mégis a gyakorlatban jelentős számban merülnek fel olyan esetek, amikor az építési telek fogalmának meghatározása (ideértve különösen az építési telek építési teleknek nem minősülő beépítetlen ingatlantól történő elhatárolását) és ezáltal az ügylet helyes adózási következményeinek megállapítása problémát jelent az adóalanyok számára. Az értelmezést nehezíti, hogy az uniós jog a hazai jogalkotó számára – bizonyos korlátok között – szabad kezet biztosít, ezáltal az Európai Bíróság döntései kevés szempontot tartalmaznak az építési telek általános forgalmi adó törvény szerinti fogalmának egyes elemei vonatkozásában. A jelen tanulmány az építési telek uniós jogban, valamint a hazai jogban szereplő fogalmának, illetve az egyes, meghatározó jelentőségű fogalmi elemek kapcsán kialakult hatósági és bírósági joggyakorlat bemutatását célozza.
A tanulmány a környezetjog és agrárjog szabályozási metszetében elhelyezkedő génmódosított szervezetek szabad környezetben való alkalmazásának jogi helyzetére világít rá az Európai Unióban. Bemutatja azok megjelenését, a jogi szabályozást megalapozó és kiváltó eseményeket és hatásokat. Rövid áttekintést nyújt a szabályozás ívéről, valamint az Európai Unió Bíróságának vonatkozó jelentősebb döntéseiről A tanulmány lezárása egy jövőbe mutató, tovább-szabályozási kérdésről tudósít, a biotechnológiai legújabb kutatások eredményei okán, amely az Európai Unió elkövetkező két évében szabályozási stratégiai állásfoglalásra vár.
A bizonyítékok szabad mérlegelésének elve miatt az egyes bizonyítási eszközök között, azok "bizonyító ereje" tekintetében nem állítható fel hierarchia, minden egyes büntetőeljárás során eltérő lehet a jelentőségük. Ennek ellenére az megállapítható, hogy a bizonyítási eljárások során a legnagyobb szerepet a tanúvallomás tölti be. Ugyanakkor a büntetőeljárás során a tanúvallomás bizonyítékként történő értékelése sokszor nehézséget okoz. Ennek okai lehetnek a tanú pszichikai adottságai, illetve tulajdonságai, a büntetőeljárás rá gyakorolt hatása, valamint a hatóságok (bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság) eljáró tagjának fellépése, taktikái és módszerei. A tanulmány a lényegi elemek megragadásával arra kíván rámutatni, hogy milyen hatások befolyásolhatják a tanúvallomásokat és azokat a büntetőeljárás során miként lehet értékelni.
The unprecedented space of technological development and digitalization is reshaping many industries and is creating new markets. Platform work creates new opportunities for individuals and businesses, but also presents regulatory challenges. Some of them emerge as gatekeepers of the digital economy. Questions are asked whether antitrust is apt to the task to deal with the complexity and space of these changes. The paper explores the question whether the traditional antitrust concept of an undertaking can provide a meaningful basis to understand and evaluate the developments in digital platform markets. Selling one’s labour to another entity on a lasting basis and for remuneration is a sort of economic activity, which, like any other economic activity, could fall, at least in theory, under the scrutiny of competition rules. The same applies to platform related work in the digital economy. Yet, once a person becomes an employee, agreements with other employees or their organizations on the one hand, and agreements between employer and employee, on the other, are, as a rule, immune from competition rules. The same would not apply to platform workers who would be considered as undertakings. This could make various co-ordinations connected to a platform anti-competitive and even unlawful.
The Commission’s draft guidelines, even if they do not expressly legitimise collective agreements among platform workers as such, are a welcome development to clarify that the EU competition authority when will abstain from investigating such agreements. The paper does not advocate that agreements between either employees or self-employed gig-workers seeking to secure a fair income should be condemned at the outset. What is important that that we should have the same regulatory approach, regardless whether labour law (miss)classifies these individuals as employees or non-employees. From this point of you, the CJEU’s ruling on the Dutch musicians sets a good precedent: self-employed musicians should be regulated the same way as employed musicians if the characteristics of their work is almost identical. The same regulation, the level playing field can be either an exemption from competition rules or a subordination to those rules. Both outcomes are acceptable from a fairness point of view. The unfavourable result would be treating these two categories differently just because of the different title of their contracts.
Miközben a 15–16. század fordulóján a Jagellók uralta Közép-Európa (Magyar Királyság, Cseh Királyság, Lengyel Királyság és a Litván Nagyfejedelemség) vállvetve azért küzd, hogy megállítsák a (nyugati) kereszténységet létében fenyegető oszmán hódítást, addig Habsburg I. Miksa uralkodása alatt a német birodalmi (császári) politika mindent megtesz, hogy egyenetlenséget szítson közöttük, megbontsa a Jagellók szoros kapcsolatát, leválassza egymásról azokat, felhasználva hozzá hol a moszkvai fejedelmeket, hol a Német Lovagrendet, hol pedig az oszmán fenyegetést. Miközben a magyarság – akkor már vagy másfélszáz esztendeje – arra áldozza vérét és minden erőforrását, hogy megvédje önmagát és az európai kereszténységet az oszmán hódítástól, addig a felemelkedő (nyugat-)európai (nemzetközi) finánctőke Mohács előtt kifosztja az országot. Európa erkölcsi válságba süllyedt a 16. század elején, Szent Péter trónján a nemzetközi bankárvilág egyik emblematikus alakja, Giovanni de’Medici herceg ült, a fiatal Habsburg V. Károly császár pedig képtelen úrrá lenni a németországi eseményeken, és nem tudja megfékezni Luther Márton fellépésének következményét, a nyugati kereszténység szétszakadását. A Jagellók a keleti (déli) és nyugati irányból érkező nyomás csökkentése érdekében azt a kiútkeresét választják, hogy egyezkedni kezdenek a Habsburgokkal. A bécsi kongresszus (1515) és a worms-i birodalmi gyűlés (1521) olyan geopolitikai és geostratégiai megállapodások, amelyek az egész közép-európai térség sorsát évszázadokra meghatározó „deal”-nek bizonyultak, és óriási szerepük volt a Mohácshoz vezető folyamatban, hiszen a Habsburgok az oszmánokkal szemben megígért segítséget nem adták meg a szükség óráján. Jelen tanulmány e két kiemelkedő állomásnak a jelentőségét kívánja elemzés tárgyává tenni.