Az információs kárpótlás aktuális kérdéseivel foglalkozó tanulmányunkban arra vállalkoztunk, hogy feltárjuk a kárpótlást hátráltató akadályokat, megvizsgáljuk az érintettek jogait, ezeket szembe állítsuk egymással. Az akadályok feltárása és a versengő alapvető jogok szembeállítása egyaránt fontos célunk. Bár ezek sokszor politikai indíttatásúak, mégis komoly jogi relevanciával bírnak és alapjaiban determinálják az alapjogok érvényesülésének lehetőségét is.

A műhelytanulmány letölthető innen.

A jogrendszerek, pontosabban az azt alakító jogalkotók, jogalkalmazók versenyben állnak egymással. A jogalanyok választhatnak, hogy melyik jognak vetik alá magukat. Választhatnak úgy, hogy telephelyet, lakóhelyet választanak. Választhatnak úgy, hogy jogot választanak: szerződéseket nem feltétlenül a hazai jog szerint kötnek, vállalatot nem a hazai jog szerint alapítanak, házasságot nem a hazai jog szerint kötnek. A jogrendszerek ezért aztán reagálnak a versenyre, illetve egymásra: megpróbálnak egyes erőforrásokat, jogügyleteket elvonni egymás elől (vagy éppen próbálnak elriasztani másokat). Esetleg próbálják korlátozni a jogalanyaik elvándorlását: a jogválasztás korlátozásával, a kollíziós joggal, a tőke szabad áramlásának akadályozásával próbálhatják csökkenteni a verseny erejét. Sőt, a jogrendszerek versenyben állnak egymással akkor is, ha a telephelyválasztást, a lakóhelyválasztást, a jogválasztást sikeresen korlátozzák: a jogrendszer támogatottsága, elfogadottsága a helyi polgárok, tőke szemében függhet attól, hogy más jogrendszerekhez képest milyen teljesítményt nyújt.  Ugyan a jogrendszerek közötti verseny az irodalomban általában mint decentralizációs licit jelenik meg, de a joggazdaságtanban megjelenő adó-, szabályozási- és általában a  jogverseny-modellek végeredménye nem feltétlenül a lefelé tartó licit. Bizonyos körülmények között az, de nem mindig. Az írás a különböző modelleket mutatja be: azt vizsgálja, hogy különböző feltételek – például különböző kollíziós, jogválasztási szabályok – mellett mennyiben eltérő hatásokat várhatunk a jogversenytől.

A műhelytanulmány letölthető innen.

A tanulmány az Európai Bíróság C-176/12 AMS ügyben hozott döntését elemzi, amelyben a Mangold és Kücükdeveci ügyek után ismételten azzal a kérdéssel foglalkozott az Európai Bíróság, hogy az Alapjogi Charta 27. cikkére hivatkozással figyelmen kívül lehet-e hagyni az uniós joggal (2002/14/EK irányelvvel) ellenétes nemzeti szabályt függetlenül attól, hogy a jogvita magánfelek között volt folyamatban. A tanulmány kitér arra a kérdésre, is hogy vajon az indíthatta-e el ezt a rendkívül vitatott jogfejlesztő gyakorlatot, hogy az irányelvek horizontális közvetelen hatályát kizáró konzervatívnak tekinthető felfogásmód joghézagot teremtett az uniós jogvédelmi rendszerben.

A műhelytanulmány letölthető innen.