Az Európai Unió adatvédelmi szabályozása alkalmazandó az online szolgáltatások esetében is. Ezek a szabályok az adatalanyok (felhasználók) védelmében azonban csak akkor játszanak szerepet, ha valamelyik tagállam joghatósága megállapítható. A Google kereső tevékenységét vizsgáló ítéletében az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a cég adatkezelőnek minősül, és akkor is alkalmazandó az uniós jog (a spanyol nemzeti szabályokon keresztül), amennyiben a kereső egyébként a spanyol piacon csak a reklámtevékenységét szolgáló leányvállalatán keresztül van jelen. A kétoldalú piac elméletét felhasználva az EUB arra a következtetésre jut, hogy mivel a keresőmotor üzemeltetése és a reklámok értékesítése egyazon piacnak tekintendő, ezért a piac két oldalához tartozó adatkezeléseket is egységesen kell megítélni. Erre alapozva az európai adatalany igényelheti a kereső szolgáltatótól, hogy a nevére rákereső felhasználóknak bemutatott találati listából távolítsák el azokat a linkeket, amelyek az igénylő magánélete szempontjából már nem relevánsak. Várható, hogy az ítélkezési gyakorlatban a kétoldalú piacok elmélete a jövőben is szerepet fog játszani, adott esetben az európai joghatóságot is megalapozó kritérium megállapításához vezethet.

A műhelytanulmány letölthető innen.

Article 101 TFEU and Tpvt. 11. § prohibit anti-competitive agreements, concerted practices and decisions of associations of undertakings if they aim or have the effect to restrict, distort or eliminate competition. EU law shall be applied if the action may have an effect on trade between Member States. Our paper gives an overview of the most important decisions adopted by the EU Commission and the Hungarian Competition Authority (Gazdasági Versenyhivatal: GVH) of the past five years in Hungary and the EU.

The working paper is available for download here.

A ’90-es években, illetve a 2000-es évek első felében komoly viták folytak az aranyrészvényekkel kapcsolatban. Ugyanis számos tagállam, köztük Magyarország jogrendszere is tartalmazta ezt a jogintézményt. A fő kérdés az volt, hogy mindez összeegyeztethető-e az uniós jogrenddel. Az elméleti vitákat az Európai Bíróság ítéletei döntötték el, melyek következtében az a nézet terjedt el a köztudatban és a jogirodalomban, hogy az aranyrészvényeknek nincs helyük a 4 szabadságra épülő Európai Unióban. Ezt támasztotta alá ugyanis, hogy az ítéletek nyomán a legtöbb állam feladta álláspontját, s kivezette jogrendszeréből az aranyrészvényeket. Azonban ez a feltételezés túlságosan leegyszerűsítő, számos tényezőt nem vesz figyelembe. Éppen ezért ebben a tanulmányomban arra törekszem, hogy ezt a képet árnyaljam, s rámutassak arra, hogy az Európai Bíróság által megszabott feltételek mentén igenis van létjogosultsága ennek a jogintézménynek. Emellett arra is választ keresek, hogy vajon milyen okok késztették arra az államokat, hogy ilyen eszközt bevezessenek. Ugyanis ahogy arról később beszélni fogok, furcsa kettőség jellemzi az aranyrészvényeket: bennük testesül meg a magántulajdon és az állami tulajdon örökös harca.

A műhelytanulmány letölthető innen.

Lehetséges-e a művészetet, a művészi teljesítmény nyomán létrejött alkotást a jog eszközeivel megítélni? Lehetséges-e, hogy a művészi alkotások, amelyekben az emberi szellem legnagyszerűbb teljesítményei öltenek testet, és amelyek által minden kor a maga kultúráját definiálja, a polgárok egymás közötti és az állammal szembeni viszonyukban előálló kisebb-nagyobb viták eldöntésére létrehozott, szándékoltan a földön járó, technicizált szabályrendszer, a jog által ítéltessenek meg?